Locarno CH

A szerdai nap a kedd estével kezdődött, amikor ünnepeltünk Heiligkreuzban, és meg ittunk egy-két tekilát, majd f2kor mondta a Vlad, hogy menjünk másnap korán reggel Locarnoba. Annaval rábólintottunk.

Másnap reggel indultunk fél 8kor, két órás út állt előttünk. Keléskor még nem éreztem semmi különöset, beültünk az autóba, elindultunk. Felértünk a hegyekbe, és a semmi közepén rámjött valami egészen furcsa érzés. Az eredménye pedig az lett, hogy a gyorsforgalmi úton kicsaptam az ajtót, és 2 percig hánytam. Mögöttünk egy kamion ácsorgott, aminek a sofőrje ahelyett, hogy odajött volna a hátamat veregetni, amíg hánytam, folyamatosan nyomta a dudát. Mondanom sem kell, különleges érzés volt a patyolattiszta Svájcban egy kamionnal a seggemben (ami még dudál is) kidobni. Vlad szegény csak a háttérben mondogatta, hogy nem biztos hogy jó, hogy itt állunk a kanyarban, ahol 100zal közlekednek az autók. De vágta, hogy nincs mit tenni.

Ezzel a meghatározó élménnyel utaztunk tovább Svájc olaszok által lakott területére. Én persze végig aludtam, teljesen kész voltam (tequila-érzékenységre gyanakszom). Amikor megérkeztünk panelházakat láttam, meg hegyeket. Kicsit furcsa volt, valahogy nem tetszett a kompozíció. Megetettük a sirályokat, majd megkerestük a belvárost. A belváros gyönyörű. Kis utcák, sikkátorok, kávézók, mintha Rómában járkáltam volna. Csak hideg volt, és a háttérben hatalmas hegyek. Majd felmentünk a szomszédos hegy oldalába, ahol a kertváros található. Itt már teljesen meg voltam zavarodva: havas hegycsúcsok, hideg, ez oké. Pálmák, olajbogyó fák, tuják, mediterrán stílusú házak, ez már kicsit szokatlan. De sikerült gyorsan hozzászokni, és azt kell hogy mondjam, nagyon megszerettem. Egy teljesen más világba csöppentünk, az autósok dudáltak, kis rendetlenség (tényleg nagyon kicsi,de valami), olasz nyelv. Érdekes volt.

A képek a szokásos helyen: http://picasaweb.google.hu/zsombor.megyerTegnap pókerparti volt, ahol 3. lettem, buktam az allint. De legalább a 10 euromat visszanyertem. Yeah!

Zsombi