Minjárt itt a Karácsony, Vaduz ünnepi világításban úszik. Ma indulunk vissza Budapestre, délután 3kor iskola után, kb 10óra utazás áll előttünk.

Az elmúlt napokban nagyon sok minden nem történt. Síeltem a héten elég sokat, meg iskolába jártam. Tegnap voltam pókerezni, ami ezúttal nem állt össze vlmi fényesen, az első körös allinem befuccsolt, és kiestem. Úgyhogy addig, amíg ki nem esett még valaki,  tv-t néztem. 3 hónapja nem néztem tv-t. Most bekapcsoltam, rai unon Roberto Benini tartott előadást,egy szót se értettem,de imádom nézni a csávót. Aztán átkapcsoltam egy svájci csatornára, valami régi japán kungfus film ment. Naggyon zsír volt, de jött a reklám. Átkapcsoltam, és valami nagyon régi western film ment. Gyorsan sikerült pótolni a kultúrahiányomat.. Aztán sikerült leszakadni a tv-ről, mert elkezdtek kiesni az emberek.  Nem hiányzott a tv egy percig sem, nem mintha otthon néztem volna.

Ez volt a 4. (M)  játék, és az egyik srác úgy berúgott (ugyanis eddig minden este elsőként esett ki,tegnap nem,úgyhogy jól leitta magát örömében), hogy épp előadáson pornoval szórakoztatja a hátsó sort. Aztán akart valamit mutatni, az én gépemen, és elkezdte fogdosni a sapkámat, mert azt hitte az az egér. Még mindig tömény alkohol szaga van.

Szóval nemsokára otthon, karácsony, szilveszter, pihenés, és tanulás.

Peace

Csütörtökön vizsgázunk. Két vizsgát nyomunk egyszerre, úh. fel van adva a lecke. Csütörtöktől ismét vidámabb lesz, blogra is több idő lesz (ha netán valaki nagyon várná a köv. bejegyzést:). Szóval stay tuned

Zsombi

A szerdai nap a kedd estével kezdődött, amikor ünnepeltünk Heiligkreuzban, és meg ittunk egy-két tekilát, majd f2kor mondta a Vlad, hogy menjünk másnap korán reggel Locarnoba. Annaval rábólintottunk.

Másnap reggel indultunk fél 8kor, két órás út állt előttünk. Keléskor még nem éreztem semmi különöset, beültünk az autóba, elindultunk. Felértünk a hegyekbe, és a semmi közepén rámjött valami egészen furcsa érzés. Az eredménye pedig az lett, hogy a gyorsforgalmi úton kicsaptam az ajtót, és 2 percig hánytam. Mögöttünk egy kamion ácsorgott, aminek a sofőrje ahelyett, hogy odajött volna a hátamat veregetni, amíg hánytam, folyamatosan nyomta a dudát. Mondanom sem kell, különleges érzés volt a patyolattiszta Svájcban egy kamionnal a seggemben (ami még dudál is) kidobni. Vlad szegény csak a háttérben mondogatta, hogy nem biztos hogy jó, hogy itt állunk a kanyarban, ahol 100zal közlekednek az autók. De vágta, hogy nincs mit tenni.

Ezzel a meghatározó élménnyel utaztunk tovább Svájc olaszok által lakott területére. Én persze végig aludtam, teljesen kész voltam (tequila-érzékenységre gyanakszom). Amikor megérkeztünk panelházakat láttam, meg hegyeket. Kicsit furcsa volt, valahogy nem tetszett a kompozíció. Megetettük a sirályokat, majd megkerestük a belvárost. A belváros gyönyörű. Kis utcák, sikkátorok, kávézók, mintha Rómában járkáltam volna. Csak hideg volt, és a háttérben hatalmas hegyek. Majd felmentünk a szomszédos hegy oldalába, ahol a kertváros található. Itt már teljesen meg voltam zavarodva: havas hegycsúcsok, hideg, ez oké. Pálmák, olajbogyó fák, tuják, mediterrán stílusú házak, ez már kicsit szokatlan. De sikerült gyorsan hozzászokni, és azt kell hogy mondjam, nagyon megszerettem. Egy teljesen más világba csöppentünk, az autósok dudáltak, kis rendetlenség (tényleg nagyon kicsi,de valami), olasz nyelv. Érdekes volt.

A képek a szokásos helyen: http://picasaweb.google.hu/zsombor.megyerTegnap pókerparti volt, ahol 3. lettem, buktam az allint. De legalább a 10 euromat visszanyertem. Yeah!

Zsombi

Liechtensteinbe és Svájba is megérkezett az első hó, és a tél megkezdődött, ami ugyan a napokban kicsit megfordult, ugyanis 10fok van ma is. Viszont kapva kaptunk az alkalmon, és Áron vasárnap Davosban síelt, én vasárnap Malbunban, szerdán Laaxban melegítettem be a szezonra.

Annak ellenére, hogy mindjárt az első síelés alkalmával előjött a most már minden évben hagyományos lábfájosom, a laaxi csúszás nagy élmény volt, attól függetlenül, hogy igen kezdetleges állapotok vannak még. De az életérzés megvolt, és felfűtött… Élet flashem volt.:)
Íme néhány fotó:

Up

Down

Eldőltem, ez igaz. Felkelni is nehéz a jelenlegi körülmények között. Most fő topic a tanulás, egy ideje nem nyomtam, elég nehéz visszarázódni. És a kovariancia és korreláció is majdnem kifogott rajtunk. Másrészt majdnem üres volt a ház, a legtöbben otthon töltötték az ünnepet. de egy művelt lakótársamtól minden nap megkaptam a magamét. Volt, amikor ppt előadást tartott a naprendszer bolygóiról, valamint a naprendszeren kívül élő bolygókról. Tegnapelőtt egy kabaréval talált meg, amiben a fellépő utánozni próbálja a magyar nyelvet. Ez 20 percig tartott, nem is hansonlított a magyarra, és nem is értettem, de azért végig kellett néznem. Így nehéz ám felállni.

Ezekre a számokra volt szükség, hogy felüljek:

1. Ladytron – International dateline

2. Niko – You’re my favourit

3. Teddybears Stockholm – Yours to keep

4. Thievery Corporation – The Time We Lost Our Way

5. Psycho Realm – Unknown Soldier

6. Jack Johnson – Banana pancake

7. Kimie – Crazy

8. Patrice – Every Day Good

9. AYO – Down On My Knees

10. valamint egy jófajta kabaré (van folytatása is):

Ja és nem mellékes, hogy annak tudatában töltöm napjaimat, hogy a síléceim a szobában vannak, együtt várjuk az első havat.

See you

Johnny

Zs eldőlt mint egy dominó és úgy tűnik nem is áll fel egykönnyen. Addig is egy új gyakornokot szeretnék bemutatni a szerkesztőségben. Elsősorban francia nyelvű cikkeket publikált eddig, de most visszavált anyanyelvére, a magyarra. Első írása cenzúrázatlan és vágatlan formában kerül kiadásra, reméljük nem csak nálunk arat nagy sikert.

Lichtenstein

Először is szeretném megköszönni a szívélyes vendéglátást, melyben részesültem rövid de tartalmas és legfőképpen tanulságos látogatásom alatt. Hazajövetelemkor viszont első dolgom volt, hogy létrehozzam Lichtensteini magyar diákokért alapítványom, amely számlaszámra várom a blogolvasók adójának 1 %-os és más nagyobb összegű adományát a Rajnavölgyébe szakadt honfitársaink megsegítésére és taníttatására. Ugyanis szegények nem a Herceg palotájában kaptak szobát, hanem egy balatoni strandokon is jellemző fatákolmányban laknak, egy konténerben. Melynek ablakai alig nyithatók, viszont zárhatók. Ipari hűtőgép mellett található a szobájuk, el sem téveszthető, ha az ember a tákolmányban keresné őket. A hűtőszekrény, mely nagyobb, mint maga a szobaajtójuk minden egyéb hangfoszlányt elnyom, már jelenlétével is. Más konyhai eszköz csak azért nem nyomja el, mert nincs is. A nem működő vízforraló, a 15 éves mikrohullámú sütő csak újkorukban lehettek üzemképesek, mára Áron és Zsombor, ha megéhezik, akkor a feldkirchi kebabosnál találhat némi harapnivalót, a konyha nem alkalmas egyszerűbb ételek elkészítésére sem. Amire így is csak Zsombor hajlandó, amikor szalontüdős sertésbőr és sertés szívből készült darálthús konzervből próbál valami ehetőt előállítani. ILyen körülmények, valamint fekhelyem alkalmatlansága ösztönzött arra, hogy alapítványt hozzak létre, hogy legalább az alapvető életkörülményeiken így tudjak segíteni.
Ennek ellenére vidámnak és lakótársaikkal toleránsaknak láttam őket. A nemzetközi lakóközösség, ahol élnek eszembejuttat néhány hidegháborús menekülttábor hangulatát. A cseh disszidensek közül akad olyan tehetség, aki egyszerre több nyelven is beszél egy mondaton belül, ez megkönnyíti elsősorban Zsombor kommunikációját a szláv testvérországbeliekkel. Alapvetően jó a hangulat, amit egy lakóközösségi tisztasági szabályzat alapoz. Ezt egy német nációjú egyén felügyeli az elképzeltnél is alaposabban. Így a lakályos konténer felülmúlja sok más hasonló menekülttábor tisztaságát.
A lakóház az országúton található, alsó-Vaduzban. Lehetetlen eltéveszteni. Az összes országos jelentőségű busz megáll a háztól mindössze 3 méterre, ami ottani viszonylatban nem kevés. Azonban a buszok nem tartják a menetidőt, ami csak azzal magarázható, hogy a főleg csúcsidőben a felső-Vaduzi tehenek akkor keresztezik az országutat a legelőre, vagy a legelőről menet. Amerre a szem ellát Lichtensteinben tehénbe ütközik, vagy ha mindezt este teszi, annak jellegzetes illata járja be minde felső, mind alsó Vaduz utcáit. Tudni kell, hogy a lakosság nagyobb hányada kapcsolódik a szarvasmarhatartás igen jövedelmező tevékenységéhez, némely luxusvilla hátsóudvarán is megtaláljuk a tehenek istállóját.
Az egyetem előtti parkban is, a diákok etetik a már-már szent állatot. Nem tesz másként az eddig ilyen állatot közelről még nem látott két magyar honfitársunk sem. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a nagyszámú szarvasmarha állomány miatt van számtalan bank és bankfiók, nos azért ez nem így van. De hangulatos szórakozóhelyért már tényleg el kell hagyni a hercegséget.
Lichtensteinben az emberek, az előbbi ok miatt is véleményem szerint kisigényűek, és sajnos ez is hatással van a disszidált két magyar diákra. Lassan az is zavarja őket, hogy kint mindenki mosolyog, gondtalan és boldog. Miközben nekik problémák lavináival kell nap mint nap megküzdeniük.
A legjobban viszont az szúrt szemet a jódli hazájában, hogy érthetelen nyelvük mellé nem igen tanulnak más, használható nyelvet. A franciára gondolok. Még az sem képes beszélni franciául, aki azt mondja, hogy tanult. Egy ilyen országban spanyolul tanulni több, mint felelőtlenséget jelent.
De ha jól folytatják értelmes eszű diákjaink pályafutásukat a tehenek világában, akkor a magyar lehet a második beszélt nyelv a 3 km2-es birodalomban. Jó uton járnak, többen értették az “egészségedre” szót az egész országban, mint azt hogy, “santé” például. a bonjour-ról már nem is beszélve…
De ne felejtsük el, hogy a Lichtensteini magyar diákokért alapítvány értük van, és határozott szándékában áll az ő megsegítésük. Az első befolyó összegből például kenyeret és tejet vennék Nekik, hiszen talán erre van a legnagyobb szükségük. Összes ösztöndjuk búzasörre és egyéb alapvető élelmiszerre megy el, nem futja már kenyérre. Ottlétem alatt egyszer nem volt kenyér az asztalon.
Ami viszont fillérekbe kerül Nekik: az a helyi busz. Magyar nyugdíjasok megirigyelnék őket, midnennap buszoznak, kirándulnak felső-vaduzi gazdag nyugdíjasokkal kirándulni, és ámultam, hogy csak “hoj”-jal köszöntik egymást, hihetetlen milyen kapcsolatok születnek a lichtenstein-i buszon. Szinte már Áronnak adják át a helyet a mozgékony, fiatalabb nyugdíjaskategória, a kilencvenévesek. Volt szerencsém egy ilyen buszos utazáshoz, fel lichtenstein csúcsaira a 21-es busszal. Mindössze 30 perc a városközponttól, de mintha tanyára érkezne az ember. Hihetetlen szép, havas táj, ott készült az a pár kép ott, Malbunban. Gyönyörű volt az út is a hely is. de ők ehelyett egy konténerben laknak. az országúton. A szívem szorul meg minden alkalommal, ha Rájuk gondolok. Kérek mindenkit támogassa az alapítványt, hogy a jobb sorsra érdemes diákok élhető körülmények között lakhassanak, legyen mit enniük.

Köszönettel Benoit.

Még a mi szemünk is majd könnybe lábadt ilyen sanyarú sorsok hallatán…

ui: egy apró nyelvtani helyesbítést kell közzétennünk. A liechtensteini németben a “hoi” kifejezés i betűvel írandó. A szerkesztőség e kis malőr fölött szemet hunyt. Mégis csak francia gyökereket hozott a szerző Úr…

… annak rendje és módja szerint elhanyagoltuk a blogot. Ne is reménykedjetek, a Zs továbbra is elhatárolódik ettől a médiumtól, átszerződött és novembertől Furcsányi Miniszerelnök Úr blogszerkeztő csapatát erősíti. Most épp a Klára asszony és magyarországi gyermekmentő misszió együttműködéséről költ regényt, de már van egy másik sci-fi novellája is “Szeretem hazámat.. Mit?” címmel, mely hamarosan olvasható az amoba.hu-n. Azóta vörösben jár edzeni is…

No ellenben nehogy azt higgyük, hogy én aktivizáltam magam, csak mégis gondolok rátok… Ennek örömére felment egy-két kép a flickr-re, melyeken még Gróf Macs küldönce is látható. Nevezetesen Benoit Dobroise aki szerint Liechtenstein egy kalap kutya, izé, na… AZ! Ö sem merte kimondani de azért körülírta nekünk a véleményét. További beszámolókért a szörnyű élményeiről keresétek őt…

Most pedig klikk ide: http://www.flickr.com/photos/84385433@N00/

Sziasztok

Sajnos megkésve, de nagyon boldog születésnapot kívánunk barátunknak, a kis Gergőkének. A 25-ei apokalipszisbulin távollétünk miatt nem tudtunk részt venni, de az emlékezetes party ünnepeltjének egy jól sikerült képét tesszük közzé, melyen hős cowboykét próbál boldogulni a gyertyákkal. Íme:

Isten éltessen sokáig Gergő!

Kicsit késve jelentkezem a budapesti tudósítással, kicsit megszaporodtak az iskolában tölött órák, ráadásul olyan tárgyunk volt, ami kisebb károkat okozott az agyamban. Kell egy kis idő, amíg megemésztem a tegnapi napot, amikor is chartokon néztem, milyen biztosítás hogy teljesített az elmúlt években. Igazából féltem is a tárgytól )Private Insurance), dehát túl kellett esni rajta. A mai már sokkal jobb volt, valószínüleg mert nem volt túl sok köze a biztosítás-témához.

12 órát utaztam Budapestig éjszaka, nem volt egyszerű. Az otthoni tartózkodásom főleg a szereteimmel és barátaimmal történő chillelésből állt. Vasárnap értem haza, Timivel először nála voltunk, aztán nálam töltöttük az estét. Megnéztem az új Hundebabyket, hihetetlen édesek, félek tőle, hogy amikor legközelebb hazamegyek, már nem lesznek meg.

Hétfőn lementünk Balatonra, ahol csatlakoztunk Bernihez, Bencéhez, Bercihez, Bogihoz (szerintem direkt hívják így őket). Chill, játék, film, nagyon jó volt. Berci szerint Activitivyztünk is. Kedden vissza BP-re, a családdal töltöttük a napot.

Holnap vagy holapután valószínüleg Zürich lesz.

Legyetek jók

Johnny

Elhanyagoltam a blogot, mert túl sok dolog nem történt, fényképet nem készítettem, tanulgattam, és buliztam is. Mint tegnap, ahol Schmidt úr (aki egy 45 év körüli, nagyhasú, igen képzett koordinátor az iskolában) úgy berúgott, hogy alig tudott állni a lábán, és mindig csak annyit tudott mondani, hogy nagyon jó ez a szám, de tegyek be valami reggeat – egész este reggea szólt… Itta a vodkát rendesen, meg is lepődtem, mert azt hittem, hogy ő valamiféle konszolidált egyetemi arc, bár a welcome partin már kezdtem sejteni, hogy tévedtem. A loungeroomban leválasztott konyha volt a kis buliszoba (minden bulin van egy sarok, amelyik a leghangosabb, ahol állandóan cserélődnek, legtöbbet isznak és dohányoznak az emberek), Harald ideje nagy részét ott töltötte, folyamatosan cigizett, beszélt és nevetett.
Szóval tegnap sem volt ez másképp, bár tegnap inkább ivott és cigizett, beszélt is, de kevesebbet… Sokszor megtörtént, hogy tökéletesen belemerült a gondolataiba, tekintetén látni lehetett, hogy olyan helyeken jár, ami sok ember számára nem csak elérhetetlen, de elékpzelhetetlen is. Zurab (egy másik, fiatalabb koordinátor) az este elején mindenképp be akarta nekem bizonyítani, hogy olyan vodkát tart a kezében, ami A tiszta vodka. Mert xy-szor átmossák, tisztítják, mittomén. Aztán megkóstoltatta velem, tényleg jó volt (a többihez képest), még szürcsölgetni is lehetett, de egy elég volt belőle bőven. Négyig maradtunk, elég kevesen voltunk, a buli második felét egy japán sráccal dumáltam végig, akivel jól megtárgyaltuk Takeshi Kitano filmjeit, Dj Honda és Dj Krush lemezeit, valamint ígéretett tett, hogy mutat japán reggeat (nem hittem el hogy van olyan), és hogy főz nekem japán kaját (nem sushit).

Ma elmentem uszodába Vladdal, aki komolyan szokott úszni, de gyorsan meggyőztem, hogy hétvégén fölösleges megeröltetnie magát, ezért inkább pancsoltunk. Nekifutottam a partól, hogy a víz tetején úszó valamire ráugorjak, és végigszörfözzem a medencét, de még a parton kicsúszott a lábam, és elestem. De utána többször sikerült. Csináltunk még békás vízpumpálást egy megagumiúszóval (kb 3 m átmérővel), aztán bevettük a játékba a helyi 8 éves gyerekeket. Az eredmény egy visszahajlott köröm, fájó térd és könyök.

Ma éjszaka elindulok Budapest felé, 11 órás út áll előttem. Ha visszérkezem, jelentkezem.

Take care

Johnny